Konferencián viszonylag könnyen tetten érhető az előadó, aki nem (teljesen) hisz abban, amit mond. Néhány tünet példaképpen:
– panelek, sablonszövegek használata (a hiányzó gondolatok pótlására) pl.: “A könyvtárakat nem lehet elválasztani a társadalmi környezettől. Nélkülözhetetlen az infokommunikációs eszközök használata.”
– a “fontos” kifejezés túl gyakori használata (a szöveg nem elég erős, az előadó úgy érzi, mesterségesen kell irányítania a figyelmet)
– sok jelző használata (úgy érzi, az érzelmek szítása erősítheti meg mondanivalóját — a hiányzó tények helyett)
– a cselekedet és a szavak ellentéte, pl. ha a IT-kommunikáció fontosságáról beszél, gyenge minőségű, túlzsúfolt ppt-diák segítségével.
Az előadó három hatékony ellenszerrel bír a fenti hibák leküzdésére: ezek a felkészülés, a gyakorlás és a kritikák begyűjtése, feldolgozása. 🙂 (MG)
KIT-információ