A múlt héten szóltunk az OSZK-beli Kepes-előadásról link melyre érdemes visszatérni…
A propaganda az egyszerűsítés műfaja, nem intellektuális műfaj — tartotta Goebbels, Hitler propagandaminisztere – és megállapította annak elemeit:
1. Kerüld az elvont gondolatokat, és az érzelmeket vedd célba!
2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold!
3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat!
4. Az érvelés legyen egyoldalú — soha ne árnyalj!
5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet!
6. Keress egy ellenségképet és folyamatosan rágalmazd!
Mint látható, ezek a ‘törvények’ a történelem során mind univerzálisnak mutatkoztak, legyen szó keresztényről, zsidóról, polgárról, arisztokratáról, mágnásról, proletárról, vagy gulágról — bármit be lehet helyettesíteni, az egész logikája a mai napig jól működik.
— A fentebb listázott 1-4 pontokra reagálva: az egyszerű szöveg szélesebb körben tényleg jobban teljesít. A mások oldalról — a témából adódóan — nem esett szó. Ha ugyanis a szakmá(nka)t saját összetett, szigorú logikai rendszerével kívánjuk “eladni” használóinknak, szinte kizárt, hogy sikeresek legyünk. Önképünk ugyan megmaradhat, de feleslegessé válunk, saját igazunkat mantraként ismételve: nagyon fontosak a könyvtárak, könyvtárosok, csakhát nem ismernek el bennünket — szól a könyvtáros szakma No.1-es siráma. Kihívás tehát: hogyan lehet közlendőnket úgy leegyszerűsíteni, hogy az adott közlési helyzetben a fontos tartalom megmaradása mellett az üzenet minél nagyobb része menjen át? Nem könnyű, de próbálni kell. (MG)
Média 2.0