Roz Warren több, mint tíz évig dolgozott egy Philadelphiai nyilvános könyvtárban. A Metropolis-on megjelent blogbejegyzésben meséli el, hogy a legtöbb olvasóval öröm dolgozni, viszont van több, ellenszenves ember, akikkel a könyvtárosoknak nap, mint nap foglalkozniuk kell. Készített egy listát azokról a típusokról, amelyekről beszélt:
– Az anya, aki üvöltve figyelmezteti gyermekeit — ‘Hallgass, te kis sz*ros. Ez egy könyvtár!’
– A férfi, aki azt ordítja, ‘Ne sürgessenek engem!’, mikor bejelentjük, a könyvtár fél óra múlva zár.
– A nő, akinek a parkolóban álló autója nem indul. Mi felajánljuk, hogy hívunk egy szerelőt, mire a nő — ‘Nincs itt valaki, aki meg tudná javítani?’
– A férfi, aki nem hajlandó kifizetni az elveszett könyvet, mert azt állítja, hogy a könyvet földönkívüliek lopták el, a visszavételnél, miután ő visszahozta.
– A nő, aki visszahozza a ‘Kutyakiképzési rendszer, mely sosem mond csődöt’ című könyv egy szétrágott példányát és azt állítja, hogy az már ilyen állapotban volt, amikor kikölcsönözte. Amikor céloztunk arra, hogy esetleg az ő kutyája okozta a kárt, akkor azt válaszolta: ‘Nekem nincs kutyám.’… (ref.: WKÁ)
Melville House