Kisiskolás fiam annó panaszkodott, hogy a pedagógus elszabotálja a szünet egy részét, matematikát bifláztat helyette. Szülői értekezleten ezt szóvá téve a tagadás mellett a pedagógus elmondta, hogy nagyon kevés az idő a matematika elsajátítására. És a szünettel szembeni visszaélések tovább folytatódtak. A gyermek ezek után feljegyzéseket készített az elmaradt szünetekről, mire rövidesen rapportra kellett mennünk, szülőknek. Itt kellett kifejtenünk, hogy a pedagógusi buzgalmat értjük,
de a szünetbeni szaladgálás, kiabálás (friss oxigén, a test átmozgatása, az agy felfrissülés más jellegű tevékenységgel) éppenhogy az ismeretszerzést segíti. Elmaradása pedig annak sikerét gátolja.
Ezért lehet kérdés: kínálunk-e az olvasás, elmélyültség szünetére hasonlókat a könyvtárban? Nyújtózást, szolid tornagyakorlatot, fej- és tüdőszellőztetési lehetőséget? — Ha fontosnak tartjuk az olvasást. (MG)
Mikulás Gábor