A holokausztot tagadó irodalom kezelése sokáig nem volt következetes az amerikai könyvtárakban: valamikor ugyanúgy osztályozták, mint a holokausztról szóló könyveket. Amikor a kilencvenes években a holokauszttagadó irodalom a Kongresszusi Könyvtárban külön jelzetet és tárgyszót kapott, a kétféle irodalom már elkülönült egymástól mind a katalógusokban, mind pedig a polcokon. A Tudományos Könyvtárak Egyesülete (Association of Research Libraries, ARL) tagkönyvtárainak katalógusaiban öt jól ismert holokausztot tagadó mű osztályozását és tárgyszavazását vizsgálták: a polcokon található dokumentumok elrendezése ugyanis a könyvtárlátogatók népszerű tájékozódási eszköze, hiszen az egymás mellett sorakozó könyvekről azt feltételezik, hogy hasonló a témájuk. Ha a zsidó holokausztról szóló művek közé holokausztot tagadó könyvek kerülnek, az előbbiek akaratlanul is hitelességgel ruházzák fel az utóbbiakat. A könyvtárosoknak ezért erkölcsi kötelességük, hogy újraosztályozzák a gyűjtemény azon darabjait, melyek téves jelzetet kaptak. A legtöbb könyvtár nem gyarapítja intenzíven ezt a témakört, tehát az újraosztályozás és az új jelzetek elkészítése nem jelent elviselhetetlen többletmunkát a munkatársak számára, de értékes segítség az olvasóknak. (Autoref.)
Humanus