Néhány hónapja Timoty Gowers által indított kiadók elleni bojkott link indulása után, melyet Barbara Fister az arab népmozgalmak szellemi megidézésével ‘akadémiai tavasznak’ nevezett link érdemes áttekinteni az egyetemi tudástermelés üzleti modelljét. Ennek alapján úgy tűnik — írja Kent Anderson –, hogy ez elnevezés pontatlan és cinikus. De lássuk a részleteket. A közelmúltban megjelent How Economics Shapes Science (Hogyan alakítja a tudományt a gazdaság?) c. könyv link által bemutatott modellben a tudósok az amúgy lényegében értéktelen információt úgy alakítják át, hogy az egyedi, kizárólagos legyen, gazdasági értéket hordozzon. Praktikusan, kutatói szemszögből: elsőbbséget és presztízst hozzon számukra. Ehhez a folyóiratok kiadói biztosítják a teret, a szakmai kontrollt, jegyzik az elsőbbséget, kölcsönzik a presztízst, jelentik az integritást, végzik az ismeretek szétosztását és kínálják az elérhetőséget. A különbséget gyakorlatilag az adja, hogy a tudományos eredmény le van írva — ellentétben az inputként szolgáló puszta információval.
Az ‘akadémiai tavasz’ több szószólójának javaslata, hogy a folyóiratokat legnagyobb részt a kutatók által elnyert kutatási ösztöndíjakból finanszírozzák. Ez a megjelenésért előre fizető eljárás azonban kikapcsolja a fenti modellben lévő kontrollt, mely által megkérdőjeleződik a kutatók által kívánt elsőbbség és a presztízs. Érdemes felfigyelni arra, hogy Gowers petíciója 9.000 aláírást gyűjtött be, míg egy éve a PLoS-é 30.000-et, egy friss, hasonló célú pedig már csak 1.000-et. — Kezdik átlátni az összefüggéseket a kutatók? Az okok:
1. A tudósok rájöttek: keveset nyernek egy lehetséges átalakulással. A kiadott folyóiratok biztosította elsőbbség és a presztízs csökkenése kéz a kézben jár a számukra fontos minőségi olvasótábor elvesztésével. A fontos, az őket potenciálisan hivatkozó olvasók ugyanis inkább a nagynevű lapokat, mint az OA-s (nyílt hozzáférésű), ingyenes orgánumokat olvassák. Az OA hoz ugyan olvasókat, de nem ‘minőségieket’.
2. Problematikus a rendszer finanszírozása. Az ingyenesen hozzáférhető OA-lapokhoz folyó sok millió dollár a kutatási ösztöndíjakból származik, míg az előfizetett lapokat a tanszéki vagy könyvtári költségvetés adja. A pénzek ilyen átcsoportosítása nem racionális, és nagy bajokat vetít előre.
3. ‘Megtaláltuk az ellenséget; mi magunk vagyunk azok!’ — juthat eszünkbe az Amerikában népszerű Pogo képregénysorozat elhíresült felkiáltása. A kiadókat (melyek sok esetben egyetemi központok és közösségek) a fentiek miatt csökkenő költségvetés súlyosan érinti. Kénytelenek intézkedni: növelik tagdíjaikat, csökkentik ösztöndíjaikat és a közösségnek nyújtott szolgáltatásaikat. Vagy: átváltanak nyílt hozzáférésre, mellyel — a fentiek miatt — gyorsítják kutatásfinanszírozás összeomlását. (ref.: MG) (folyt. köv.)
The Scholarly Kitchen