A nyomtatott folyóiratokkal kapcsolatos költség csupán az egyik tényező, amelyik szerepet játszik az olyan szabad hozzáférésű folyóiratok számának robbanásszerű növekedésében, mint amilyen például a PLoS One.
A nonprofit Public Library of Science által létrehozott PLoS One révén megjelent publikációk száma a 2006-ban regisztrált 138 cikkről 2010-ben 6749-re nőtt, így a világ legnagyobb tudományos folyóiratává nőtte ki magát. Ellentétben a papíralapú kiadványokkal, a PLoS One természetesen nem korlátozza azoknak a cikkeknek a számát, amelyeket fogadni tud.
A kiadó igazgatója, Mark Patterson szerint ugyanakkor a PLoS One abban is különbözik a hagyományos folyóiratoktól, hogy jóval egyszerűbb az adott cikk kiadását megalapozó döntés: pusztán attól függ, hogy az ismertetett kutatásokat valós körülmények között végezték, és igény mutatkozik az abban foglalt eredmények megismerésére.
‘Nem kérdezzük, mennyire fontos a kutatás, vagy hogy mennyire újak az eredmények’ — magyarázza Patterson, aki mielőtt a kiadói tevékenységbe fogott, genetikusként az Oxford és a Stanford Egyetemen dolgozott.
A PLoS One emellett esélyt kínál a kutatóknak arra, hogy lássák: a cikk közzétételét követően milyen mértékben használták azt fel mások, hányan töltötték le, hányan idézték és hányan javasolták megtekintését a közösségi oldalakon.
Híradó