Azért nem semmi ez a nap. Zenei könyvtáros kolléganőm mondta, hogy már jó régen volt valaki, akinek kellett egy zene, aztán végül nem jött érte, s a neki felvett kazetta azóta sérült; konkrétan annyira beletöröltek meg rávettek, hogy használhatatlan, felismerhetetlen. No, de egy kis részlet megvolt még belőle állati ramaty minőségben. Ezt a kolléganőm felvette a telefonjára, tehát még rosszabb lett a minőség. Mondta, hogy nem tudja, mihez kezdjen. Mondom nem gond, majd én segítek. Pillanatok alatt letöltöttem az iPhone-ra egy olyan zenefelismerő alkalmazást, ami nem csak a rendes művet, hanem az emberi dúdolást is felismeri. Eldúdoltattam vele. Az eredmény az lett, hogy jött rá 5-6 találat. A számomra legvalószínűbbet kiválasztottam, ahol felkínált a szoftver 3-4 youtube videót. Katt (még mindig iPhone-on) a videóra, youtube elindul, zene megszólal. És igen, az volt, megtaláltuk, hogy melyik komolyzenei mű pár másodperces részlete volt az. Hát, ennyire még meglepődni és örülni sosem láttam zenei könyvtárost. 😀 Pedig nem történt semmi, csak végiggondoltam a lehetőségeimet. Gondoltam, elmesélem. 🙂 (WKÁ)
wildgica