Koltay Tibornak (könyvtárosokat képző oktató, Jászberény és Szombathely) könyve jelent meg egy angol kisvárosban a referálásról. Nem túl gyakori, hogy magyar könyvtári szerző nemzetközi színtéren dob nagyot — most történetesen az oxfordi Chandros kiadótól. Tibor ráadásul ‘visszaeső’ a műfajban. A felsőoktatásban dúl a harc az impaktot növelő pontokért, mely referenciahatalmat jelent. Persze, a hatalomnak vannak más forrásai, pl. a pénzügyi hatalom, vagy a pozíción alapuló hatalom, melyek gyakran járnak kéz a kézben, főleg kevéssé átlátható környezetben, zártabb közösségekben. Izgalmas azon tűnődni, pláne megmérni, hogy e kettő mennyire — mikor, hol, milyen esetben, milyen kultúrában — esik egybe inkább a referenciahatalommal? Mondjuk pl. a magyar könyvtárügyben. Egyszerűen fogalmazva: mekkora az átfedés a zsíros pozícióban lévők és a szakmailag teljesíteni képes emberek halmaza között? A mutatószám növelése feltehetően szakmánk eredményességét is növelheti. Bartos Éva néhány évvel ezelőtti tanulmányából kiderül, hogy mi, könyvtárosok szinte reszketünk a külső elismerésért. OK. Tünet, ami önmagában nem nagy baj. Ám ha megvan a teljesítmény, akkor ablakba vagy véka alá tesszük?
Koltay Tibor referálásról szóló új könyvét Murányi Péter a TMT 2010/11-12. számában — stílusosan — referálja. (MG)