Dumát is lehet rekeszteni az olvasási kampányokból. Eredményességük méréséről viszont továbbra sem ismertek nyilvános adatok (pl.: Olvasás éve, Nagy könyv stb.). Így vérmérséklet szerint találgathatunk az adóforintok elköltésének hatékonyságáról — vagy éppen céljáról.
Az üzenetek központi motívuma az olvasás mennyiségének növelése. Szó esik még a mit-ről is. Az olvasás hatékonyságáról azonban nem hallani: ne többet, hanem okosabban olvassunk. Az Olvasás Világkongresszus (2006., Budapest) nyitóelőadásán Andreas Schleicher (OECD) beszédes ábráinak egyike erre mutatott rá (nagy kár, hogy a ppt magyar fordítása nem forog a szakmában). A napi átlagosan egy óránál több olvasás eredményessége fokozatosan negatívba hajlik. Azaz: van racionális határa az olvasásnak. A napi egy vagy annál többet kedvtelésből olvasó gyerekek teljesítménye kisebb, mint a napi fél-egy órát olvasóké — mutatta ki az OECD. Az összefüggések nyilván összetettebbek, de a tények felett elsiklani veszélyes. E sorok írójának napi 4-5 óra olvasása távolról sem büszkeség: nevezhető ugyan foglalkozási ártalomnak, de a hatékonyság bizonnyal fokozható. Az olvasási kampányok sorában pedig felüdítő lenne az Olvasson kevesebbet, okosabban! attitűd felbukkanása. (MG)
Mikulás Gábor