Konjunktúrája van a támoptiop-kommunikációnak. Bizony, pozitív lépés, hogy a könyvtári fejlesztéseket közzé is kell tenni rendezvények és sajtóközlemények formájában. És bizonyára eljön annak is az ideje, hogy a hírek a használók számára is érthető, kézzelfogható tartalmakkal is megtelnek. Legalábbis én nem tudok mit kezdeni az olyan kifejezésekkel, mint pl. hogy ‘digitalizálják a könyvtárat’. Pontosabban, mintha az újságíró — vagy a közlő nem is tudná, mi folyik itt. Mikor utánakérdez az ember, rájön, hogy könyvtárdigitalizálás néven pl. a cédulakatalógus kerül netes gépre. Ami persze jó. Azon pedig már csak a szakember feszenghet, hogy miért kell az adott könytárakba külön katalógust építeni a 21. században — közpénzből. S reménykedik, hogy a munkát alapos állományípasztás előzi meg, a Nyugaton általános ‘kisebb és izmosabb állomány: nagyobb forgalom’ harninc éves szempontja szerint. De a széles nagyérdemű legalább látja, hogy történik valami a könyvtárakban, ha nem is érti, hogy micsoda. A valósággal a könyvtárba lépve szembesülhet — mármint a könyvtárhasználó 11%. (MG)
Mikulás Gábor