A jelenlegi helyzet paradoxona az, hogy minél többet kapnak az egyetemisták, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy könyvtárban fognak dolgozni. Az olyan társadalmilag fontos területeken, mint a pedagógia, az egészségügy és a könyvtárügy vissza kell térni a korábbi államilag irányított munkába állási rendszerhez és a fiatal szakembereknek adható kedvezményekhez. Pénzügyi szempontból lehetséges a szerződéses képzés: a szerződést a főiskola, a munkaadó és a hallgató köti. A könyvtárosképzés soha sem fog tudni beilleszkedni a piacgazdaságba, ahogy a könyvtárak sem, mivel ez az egyetlen terület, ahol a lakosság térítésmentes szolgáltatásokat vehet igénybe. A könyvtáros iskolák még önfenntartók sem tudnak lenni, a könyvtárakkal együtt csak az állami finanszírozásra támaszkodhatnak. Ha az állam érdekelt abban, hogy az országban művelt emberek legyenek, akkor kénytelen a könyvtárakat finanszírozni. Egy ország könyvtári rendszerének szintje az ország kulturális és oktatási fokmérője. A könyvtári infrastruktúra fejlettségétől függ az állami reformok sikere, a tudomány, az oktatás, a gazdaság, a kultúra fejlődése. (ref.: Viszocsekné P. É.)
Könyvtári Figyelő 2009/4.