Mivel számos digitális dokumentumot a könyvtár megkerülésével is elérhetnek a felhasználók, nehézségbe ütközik az, hogy a könyvtárat összekapcsolják az ott található digitális tartalmakkal. A könyvtár ráadásul nem is tudja ellenőrizni, hogy a felhasználók miként fedezik fel a digitális tartalmakat.
Megkérdezhetjük tehát, hogy egyáltalán szükséges-e, hogy a könyvtárak olyan anyagokat gyűjtsenek, amelyek a weben könnyen megtalálhatók. Nem volna-e helyesebb, ha intézményük sajátos információigényeire koncentrálnának, és azt szolgáltatnák, ami nehezen található meg internetes keresőkkel? Nem kellene-e több figyelmet fordítaniuk a könyvtárakban létrehozott digitális könyvtárakra, még akkor is, ha azok kevesek érdeklődését keltik is fel? Milyen szerepet kell játszanunk a digitális források archiválásában? Bárhogyan válaszolunk is ezekre a kérdésekre, tény, hogy a digitális dokumentumok átalakítják a gyűjteményekről alkotott képünket.
A gyűjtemények kialakítása többletértéket ad. Annak lehetősége azonban, hogy a könyvtárak kiválaszthassák a nekik szükséges dokumentumokat, egyre csökken, főleg a csomagban kapott digitális anyagok és a nyílt hozzáférés növekvő szerepe, vagy a Google könyvdigitalizálása folytán. A digitális forrásokhoz való könnyű hozzáférés csökkentette a könyvtárosok és a hallgatók, valamint az oktatók közötti kapcsolatot, ezért ennek építésére tudatosan oda kell figyelni, és a használóképzés, továbbá az egyetemi tudományos életben való részvétel útján kell támogatni. (ref.: Koltay T.)
Könyvtári Figyelő 2009/4.