Múltkor Brueghel képét emlegettem, aminek van egy lényeges vetülete: adott egy világ, ahol Ikarosz bukása (a mitológiai tragédia) egyáltalán nem központi esemény. A paraszt szánt, a juhász a felhőket bámulja, valaki a víz fölé hajol, a hajók pedig jönnek-mennek. Mindenki éli a maga életét, észre sem véve az egyéni tragédiává törpülő eseményt. De miért is vennék észre?
A digitális világ és a háló mindent átírt, minden lapot újraosztott. A virtuális közösségi terek leszűkítik, kiszorítják vagy átalakítják a tradicionális fizikai ‘kollaborációs terek’ funkcióit. Tároló- és elosztó-technológiák, értékesítési csatornák stb. kellenek, ami már nem a könyvtárak hitbizománya. …
Egyfajta szakmai tézisek ezek, amire az általam ismert ‘ifjúkönyvátros’ generáció azt kérdezi ma:
1. Miért ne definiáljuk újra alapfeladatainkat?
2. Miért nem hárítjuk el az akadályokat?
3. Miért ne erre költenénk, csökkentve a megvalósítás költségeit?
Szabó G. Tibor