A The New York Times és a Wall Street Journal fizetőssé teszi cikkeinek internetes olvasását. Ez a járható út?
Bodó Balázs: Igen, de ez nem jelenti azt, hogy a modell mindenhol működni fog. A nyomtatott sajtóval kapcsolatban — különösen, ami a magyart illeti — én kifejezetten szkeptikus vagyok. A hirdetők mindenesetre képesek eltartani tisztán online sajtótermékeket. Ráadásul nem is hajt mindenki az ingyenesre. Akinek economist.com-szintű infók kellenek, az előfizet az Economistra, akinek elég a Metro újság, az meg azt olvassa. Avagy filmes példával: csak azért, mert egy alkotás ingyen letölthető, még nem biztos, hogy nekem nem ér meg egy ezrest ugyanaz a tartalom nagy képernyőn, dolby hanggal, 3D-ben. Lehet, hogy megér pár ezer forintot a papír szaga, a könyv birtoklásának tudata is. Lehet, hogy megér egy csomó pénzt, hogy nincsenek reklámok a zenében. Az ingyenesség csak egy csomagolás, és sokan vannak, akik hajlandók fizetni más módokon becsomagolt tartalmakért. A kalózmásolatok birtoklása például egy bizonyos jövedelmi szint vagy társadalmi státus felett cikinek számít.
… A csak olvasásra használható gépeknek szerintem nincs piaci jövőjük, ahogy azt sem hiszem, hogy ezek növelnék az olvasási kedvet. Akik eddig olvastak, ezután is szövegeket böngésznek majd, mások meg ezután sem fogják az írott szóra lecserélni a mozgóképet.
HVG