Gyökeresen kell változnunk ahhoz, hogy hosszabb távon fennmaradjunk. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz az ütemhez, ahogyan az információ- technológia és vele együtt a társadalom is átalakul. Nyilvánvaló, hogy nem is tudunk teljesen alkalmazkodni ahhoz, tehát amellett, hogy igyekszünk rugalmasak lenni, nyitottnak is kell lennünk a kevésbé változó, de kiszámítható igényekre is, mondjuk olyan térré kell válnunk, ahol a felhasználó kimondottan jól érzi magát, közösségi életet élhet, miközben különböző ‘szakmai kényeztetéseket’ vesz igénybe. Szerintem nem az a túlélés útja (legalábbis a közkönyvtárak esetében), hogy jó logisztikájú, modern, automatizált dokumentumraktárrá váljunk, hanem az, hogy szeretett intézmény legyünk. Ez nem érhető el hirdetéssel, akciókkal és kampányokkal, másfelől az előbbiek is
fontosak.
Horváth Sándor Domonkos