A segítésem célja az, hogy fölöslegessé váljak

Hogyan lehet jól segíteni?
Hézser Gábor pasztorálpszichológus: “A segítésem célja az, hogy fölöslegessé váljak. Az, hogy a másik segítsen magán. Mint segítő, én helyettesítő vagyok. Helyettesítem azt az erőt, azt a képességet, ami éppen nem áll rendelkezésükre. Szoktuk azt mondani lelkigondozásban, hogy ha most nem tudsz hinni magadban, mert olyan nagy krízisben vagy, vagy kétségbe vagy esve, addig én hiszek helyetted (ez Dorothee Sölle-nek a helyettesítő hit teológiája). De hozzátesszük: amikor újra tudsz hinni magadban, akkor szólj, mert nagyon megerőltető helyetted hinni.”

A segítő szakmában dolgozók jelentős részét – legalább harmadát – fenyegeti a kiégés veszélye. A segítők tehát nagyon is rászorulnak maguk is a támogatásra, és meg kell tanulniuk “jól segíteni”. De mit is jelent ez? Hogyan működik a segítési ösztön és mikor kell a krízisben lévőt másokra bízni? Jelenthet-e hátrányt a hit a kiégéssel küzdők esetében?
Hézser Gábor pasztorálpszichológus professzor sok évtizedes lelkigondozói tapasztalataihoz fordultunk, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tudományos folyóirata, a Máltai Tanulmányok legújabb, a mentális egészség megteremtésének lehetőségeivel foglalkozó számának bemutatója után adott interjút szerkesztőségünknek.