Az amerikai RLG (Research Library Group) 2007 szeptemberében vitanapot rendezett a különgyűjtemények digitalizálásának új módszereiről Digitisation Matters címmel. Az itt elhangzott javaslatokból ismertet a szerző néhányat:
– legfőbb ideje, hogy a hozzáférés oldaláról közelítsünk a digitalizáláshoz, és kinyissuk a gyűjteményeket
— eddig sok időt pazaroltunk annak eldöntésére, mit digitalizáljunk
— nem szabad lemaradni a tennivalókkal; ha a kitűzött cél nem megvalósítható, kisebb adagokban kell digitalizálni, aztán meg kell nézni, van-e rá igény, és érdemes-e tovább folytatni a munkát;
— felejtsük el a dokumentumszintű feltárást: érdemes gyűjteményi egységekben gondolkodni — tanuljunk a levéltárosoktól;
— amikor a hozzáférés érdekében digitalizálunk, a mennyiség legyen a fő cél (néha tovább tart egy fényképet megtalálni, mint az összes képet beszkennelni)
— építsük ki a szükséges infrastruktúrát, vagyis folyamatos munkára rendezkedjünk be, ne projektekre, hiszen a digitalizálás munkánk szerves része
— bízzuk magunkat a használókra, azaz először azt digitalizáljuk, amit a leggyakrabban használnak, és vegyük fontolóra az igény szerinti szkennelést (scanning on demand) is, illetve rögtön archiváljuk az elektronikus másolatokat. …
Humanus, Könyvtári Figyelő 2009/2.