Sok szakdolgozat készül el úgy, hogy — jó esetben — a konzulensen kívül aligha olvassa valaki el. De akad olyan is, hogy a hallgató munkája elkészülte után értékesíti az anyagot. (Extrém példa: a Szombathelyen végzett Bíró Szabolcs könyvtáros inforbróker-dolgozatát a webről ellopták, és szakértői munkaként 1,6 millió forintért értékesíteni próbálták.) E sorok írója szakdolgozatait vagy eleve megrendelésre (TEMPUS), vagy utóbbi értékesítésre (tanácsadó általi megvásárlás, könyvkiadás) készítette. A hallgatói ráfordított kutatóórák tehát értékesíthetők — ha a téma és a kidolgozottság színvonala megüti a piaci szintet. Nagyobb erre az esély, ha eleve piaci szempontok — várható vevők azonosítása, szempontjaik bevétele a felmérésbe stb. — szerint készül az anyag. Ennek további előnye, hogy a hallgató a használói igények figyelembevételére trenírozódik, mely szempont még mindig gyakran szenved csorbát a közszférában. Az üzleti aspektus korántsem ellentétes a szakdolgozatot bíráló oktató vagy felsőoktatási intézmény szempontjaival. A Hollandiában készülő információs–könyvtári szakdolgozatok bírálati kritériumai között eleve szerepel a kevésbé megfogható, de annál beszédesebb ‘társadalmi hasznosság’ szempontja.
MG