Átgondolatlan leépítések — következmények és megelőzés

Nagyon sok hazai szervezetnél ad hoc jelleggel kezdenek neki a leépítésekhez, hiszen úgy gondolkodnak, hogy a legtöbb ember pótolható. Az így vélekedő társaságoknak előbb-utóbb komoly problémákkal kell majd szembenézniük, például a tehetségek elszivárgása miatt. Mfor.hu háttér. – F: aug. 22.
— Az alkalmazkodási képesség, azaz a főnöknek való megfelelés a legfontosabb a legtöbb helyen: a főnöknek az a dolgozó felel meg, aki kvalifikált, tehetséges és dolgos: azaz munkaköre ellátásara alkalmas. A gond ott van, ha
1. nem a munkaköri alkalmassági szempontok, hanem a behízelgés, a besúgás, a szolgalelkűség és hasonlók köré épülnek a megfelelés kritériumai.
2. Nagyobb szervezetekben gond lehet még az információáramlással is, mivel az egyes számú vezető jellemzően a közvetlen főnökök információja alapján (a tényleges helyzettől elszakadva) dönt.
3. A döntési filozófiára ugyanakkor óhatatlanul rányomja a bélyegét az is, hogy a közszférában az intézmény érvényesülésének sem biztos, hogy mindig a hatékonyság a fő megfelelési kritériuma, hanem inkább a meglehetősen szubjektíven is értelmezhető megbízhatóság.
4. A szociális szempontot a munkajog is figyelembe veszi: támogatja az egyes felmentési tilalmak és korlátozások rendszerével (pl. kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülő, szakszervezeti funkcionárius, nyugdíj előtt emelt végkielégítés stb.).
A leépítéseknek általában több lépcsője érvényesül:
1. nyugdíjasok elküldése (náluk nem kell indoklás, sem végkielégítés)
2. próbaidősök, pályakezdők (szintén nincs vagy csekély a végkielégítés, család sincs — humanitárius szempont)
3. ballaszt (a szervezet minőségétől függően a 2. csoport előtt vagy után (hasznavehetetlenek, hacsak nem rendelkeznek fenntartói pártfogassal)
4. akik a maradékból teljesíteni tudják a megnövekedett elvárásokat/terheléseket. Ekkor a létszámcsökkentés már csak hatékonyságnöveléssel kompenzálható.
A hatékonyságnövelésnek nyilván első lépésben kellene történnie, de egyrészt a költségvetési filozófia, másrészt a ‘könnyebb út választása’ sok esetben ellentétes irányba tereli a folyamatokat. Bizonyos létszám/alkalmazotti minőségi szint alatt azonban már csak a szakmai tevékenység mímelése folyik.