Olvasói dezideráta a Gulagkönyvtárban

— Eleve furcsa, hogy egy szovjetunióbeli munkatáborban olvasni lehetett. Még furcsább, hogy volt erre idő, kedv és energia… Ráadásul engedték.
Rózsás János: — Furcsa? Nekem épp a könyv, az olvasás adott erőt a hideg, az éhezés, a bezártság elviseléséhez. Persze az olvasás nem volt általános szokás. Ötezren éltünk a táborban, ebből tíz-tizenöt fogoly látogatta rendszeresen a könyvtárat, mert az is működött ott, igaz, erősen szelektált könyvállománnyal. Azt hiszem, Szolzsenyicin pont azt becsülte bennem, hogy van itt egy magyar is, aki szereti az irodalmat, akit érdekel az orosz kultúra.
— Milyen könyveket tiltott még a táborvezetőség? — Meglepő, de Solohov Csendes Donját például nem tudtam elolvasni a lágerben. Feliratkoztam a kérelmezők listájára, és vártam a soromat, de aztán jött a hír, hogy Solohov kegyvesztett lett, kivonták a könyveit a forgalomból. Ebben az az érdekes, hogy pár hónap után szabadultam, s itthon, legnagyobb meglepetésemre, ott díszelgett a Csendes Don a bolti kirakatok legközepén. Ez 1953-ban történt. – F: aug. 9.