Innovációs versenyfutás: van-e magyar remény?

A kutatás-fejlesztés, innováció, (szak)tudás szerepe közismerten jelentős a gazdasági növekedésben, a vállalatok versenyképességének alakulásában. EU-összehasonlításban Magyarország lemaradása jelentős ezen a területen, bár 2004 után a magyar pozíciót lassú, de folyamatos javulás jellemzi. Becslésünk szerint az utóbbi években egyre intenzívebbé válnak a vállalat-egyetem közötti kutatás-fejlesztési együttműködések is — véli Sass Magdolna az MTI KTI és az ICEG European Center tudományos főmunkatársa. Magyarország összes K+F kiadása a GDP 1%-át tette ki 2006-ban, ami rendkívül alacsony az EU27 átlagához (1.84%), Csehországhoz (1.54%) vagy Szlovéniához (1.59%) képest, viszont, magas Szlovákia (0.49%) vagy Lengyelország (0.56%) mutatóihoz viszonyítva – Eurostat adatok alapján. Az összes Magyarországon eszközölt K+F kiadáson belül a magyar vállalatok K+F kiadásai (a GDP 0.48%-a 2006-ban) az EU27 megfelelő mutatójának kevesebb, mint felét teszik ki. Csehországban ez az arány 1.02%, Szlovéniában 0.96%, Szlovákiában ugyanakkor 0.21%, Lengyelországban pedig 0.18%. A magyar állam K+F-kiadásai a GDP 0.25%-ára rúgnak, ami pontosan megegyezik az EU-27-ek átlagával. A harmadik, K+F-re költő intézménycsoport, a felsőoktatás mutatója azonban alig haladja meg az EU27 átlagának felét. Tehát a lemaradás a magyarországi vállalati kutatás-fejlesztés területén a legnagyobb, ami — a felsőoktatás alacsony kiadásaival együtt — a teljes magyar K+F/GDP-mutatót lehúzza. Ugyanakkor 2004-ben Magyarország relatív helyzete még rosszabb volt, azóta az összes és a vállalati K+F-kiadás GDP-hez viszonyított mutatója is enyhe növekedést jelez. – F: márc. 29.