— ez lehetne a következő MKE-vándorgyűlés témája. Nem szégyen ugyanis a
másodszori nekifutás. Sőt: jobban is szokott sikerülni. A mostaniban ugyanis az
állampolgár, pontosabban a használó, olvasó helyett más volt a középpontban.
(Érdemes visszakeresni az előadások címeit és visszaemlékezni az
elhangzottakra!) És ezt nemcsak azért írom, mert a helyi könyvtárhasználók —
vö.: állampolgárok, akikről a vándorgyűlés szólni kívánt — a rendezvény ideje
alatt be sem tehették lábukat a könyvtárba (ellentétben az eddigi példákkal),
vagy hogy eddig mindössze három sajtóhír jelent meg az eseményről (a Petőfi
Népében, melyben Bakos Mária(sic!) nyilatkozott, az Indexen és a Tolnai
Népújságban). A vándorgyűlés címe ugyanakkor rendkívül ígéretes volt —
mondhatni a könyvtári szolgáltatás végső célját testesíti meg. Magamban el is
gondoltam a lehetséges előadás-címeket. Pl.:
– A könyvtár célcsoportjainak változása, hazai és világtrendek
– A könyvtárhasználók számának csökkenése és okai
– Beépülés a használói csoportok információs értékláncába
– Konkurensek és akciók a használókért folytatott versenyben
– A használói igény és elvárás különbségei
A műhelybeszélgetésekben pedig:
– Keresztnéven szólítjuk az olvasókat — az elégedettség-növekedés útjai
– Hátrányos helyzetűek ki nem fejezett igényeinek azonosítása
– Használói panaszok hatékony visszacsatolása a szolgáltatásfejlesztésbe
– Olvasók bevonásával meghatározott könyvtári teljesítménymutatók
– A használói kérdőívek módszertani fogásai
– Testre szabott tömegszolgáltatás
– Könyvtári CRM-rendszerek építésének módszertani fogásai.
Ehelyett sok egyébről — köztük persze fontos és hasznos dolgokról — esett
szó.
Visszatérő toposz volt a szakma (ön)dicsérete — de egy alkalommal sem a
használói, állampolgári oldalról… [folyt.:
http://www.szikla.net/cgi-bin/ckit?a1=1637 ] (MG)
::::::::::::::::::::::::::::: KISSZÍNES :::::::::::::::::::::::::::