Az ODR átszervezése — hatékonyabbá tenni a rendszert

A finn kormány 1972-ben indította el a könyvtárak gyűjtőköri együttműködését forráskönyvtárak kijelölésével, s elkészült az első ILDS kézikönyv is. A 80-as években jelentősen megemelkedett a könyvtárközi kölcsönzési forgalom, amely azonban a 90-es évtizedben mintegy harmadával visszaesett. Ennek több oka volt: a könyvtáraknak újra postai díjat kellett fizetniük küldeményeikért, a forráskönyvtárak elvesztették jelentőségüket azzal, hogy az egyetemek nagyobb függetlenséget kaptak, s így könyvtáraiktól elsősorban a helyi szolgáltatásokat várták el, az internet elvette a forráskönyvtárak szerepét a dokumentumok lelőhelyének azonosításában. 1989-től újabb csökkenés állt be a forgalomban a Nemzeti Tárolókönyvtár belépésével és a Nemzeti Elektronikus Könyvtár (FinELib) konzorcium létrejöttével az elektronikus dokumentumok állami támogatással való beszerzésére. A dokumentumellátásban is már a pénz beszél, nem a szolidaritás: mind a visszaküldendő, mind a megtartható dokumentumok tekintetében kimutatható, hogy a könyvtárak ahhoz a forráshoz fordulnak, amely olcsóbb szolgáltatást nyújt. Ráadásul egy felmérés kimutatta, hogy az északi országok közül Finnország hátul kullog az ILDS terén, minden pozitív vonása ellenére. Nyilvánvaló, hogy áramvonalasítani kell a finn rendszert.