Vágyak, tévhitek és tapasztalatok az olvasás körül

Magyarország legnépszerűbb könyve egy olyan iskolai kötelező olvasmány lett, amelyről gyakorló általános iskolai tanárok jól tudják, gyermekeink egyáltalán nem szívesen olvassák, a jelek szerint a Nagy Könyvre szavazóknak pedig ez volt az utolsó olvasmányélménye… A közelmúltban a Berzsenyi Dániel Könyvtár olvasószolgálati pultjánál egy édesapa búsongott előttem: 13 esztendős kislánya nyáron át falja a kislányregényeket, a levegőre is alig lehet kizavarni, bezzeg a nyárra rendelt iskolai kötelező olvasmány olvasatlan hever a sarokban. Hát igen, ezt a kislány az iskolában aligha fogja bevallani, esetleg elolvassa a Kötelezők röviden című kiadvány vonatkozó fejezetét, hogy aztán egy olvasáskutató kérdésére piruló arccal azt válaszolhassa: kedvenc írója Móricz Zsigmond, regénye pedig a Légy jó mindhalálig! Valóban ez a cél? Persze hogy nem, mint ahogy természetesen az sem, hogy gyermekeink szórakoztató irodalmat olvassanak kizárólag. Viszont — s ezt mindannyian, tanárok, kutatók — jól tudjuk, a szórakoztató irodalom adott esetben ugródeszka lehet: olvasása nem riasztja el gyermekeinket, hanem hozzászoktat az élményszerző olvasáshoz, szükségletté teheti azt. – F: aug. 26.