Változatosabb közösség jobb döntést hoz

Linus Pauling szavai: ‘A jó ötlethez vezető legjobb út, ha az embernek sok ötlete van.’ Az egyéni siker ahhoz a képességhez kötődik, hogy másokon keresztül múljuk felül a készségek természetes korlátait. A rendkívül sokrétű hálózati kapcsolat segítségével tehát teljesebb, kreatívabb és kevésbé elfogult nézeteket alkotunk a különböző kérdésekről. És amikor olyan emberekkel üzletelünk — akár információkkal, akár készségekkel –, akiknek tapasztalatai különböznek a mieinktől, egyedülálló, kivételesen értékes erőforrásokat nyújtunk egymásnak. Ha az önmagunkhoz hasonlóság elve alapján építjük hálózatunkat, belterjessé válik gondolkodásunk. Különösen az igazgatók alkalmazzák aránytalanul az önmagukhoz való hasonlóság elvét hálózataik építése során. Mindez csökkenő haszonnal jár, sőt a túl sok hasonlóság korlátozza az eltérő információkhoz való hozzájutás lehetőségét, ami döntő a kreativitás és a problémamegoldás szempontjából is. Ha természetes hajlamaink szerint a közelség és a hasonlóság elvén alapulnak hálózataink, teljes hangvisszaverődést előidéző kamrát alakítunk ki, és csökkentjük az éltető diverzitást. – F: Hogyan építsük ki saját hálózatunkat? / Brian Uzzi, Shannon Dunlap. In: Harvard Businessmanager 8 (2006. jún.) 6 p. 56-63 — A friss Harvard Businessmanagerben is olvasható elvet a Katalist kurrens, lebegő könyvtár eszmecseréje is kihasználja: a kölönféle területen, szinten és befolyással rendelkező emberek több szempont szerint gondolják át ugyanazt a lehetőséget, ami azon túl, hogy jobb eséllyel vezet megalapozott döntésekhez, a szakmai közgondolkodás szintjét is emeli. A módszert a tudásmenedzsmentben kontextuális tudáskezelésnek hívják, mely az ismertek közül a leghatékonyabb. Remélhetőleg e nagyobb közösségi haszon érdekében egyre több egyelőre bizalmas, vagy csak nemtörődömségből nyilvánosságra nem hozott könyvtárszakmai anyag kerül nyilvánosságra.