Az átgondolatlan szabályozás is rontja a könyvtárak versenyképességét

Hoppon marad a könyvtári távszolgáltatásban elektronikus dokumentumot kérő kutató vagy diák. Íróasztala mellől távhozzáférést könyvtáron keresztül nem kaphat, ezért az internethez vagy üzleti szolgáltatóhoz kell fordulnia. Sok esetben legfeljebb szívességi alapon kérhet saját pc-jére könyvtárból távszolgáltatást a végfelhasználó, pl. kutató vagy hallgató. ‘Rendben, elküldöm, de senkinek se szóljon!’ — kaphatja meg a mindkét fél számára kellemetlen, paternalista helyzetet konzerváló beleegyezést. (Ami hasonló helyzet, mint a könyvtári DVD-k kölcsönzése: az évekkel lemaradt szabályozás miatt csak ‘pult alól’ mutyizva szolgálható ki a rámenős vagy a bennfentes használó.) Mint Horváth Sándor Domonkos, a link portál gazdája kifejti, a könyvtár a jogszabályok szerint archiválási célra készíthet másolatot, azonban a hatályos szerzői jogi szabályok értelmében azt csak könyvtárközi kölcsönzés keretében szolgáltathatja. Ez a Szerzői jogi törvény két rendelkezésének logikai egybevetéséből fakad, amit a Gyertyánfy-féle kommentár is világosan kimutat. Az más kérdés, hogy ez volt-e az eredeti jogalkotói szándék, vagy csak ez keveredett ki a szabályozás átgondolatlanságából — fejti ki a könyvtáros–jogász. A távoli dokumentumszolgáltatás (régiesebb nevén: könyvtárközi kölcsönzés) tisztázatlan jogi helyzete szaporodó külföldi példák ellenére a használókat arra kényszeríti, hogy a közszolgálatban működő könyvtárakat kikerülve internetes vagy megbízhatóbb üzleti információs szolgáltatásokat vegyenek igénybe. A könyvtárak ugyan szolgáltatnak elektronikus sajtóbibliográfiákat (pl. link ám ezek a teljes cikket nem tartalmazzák, ami gyakran bosszantja a használókat.