Több ovisnak, kisiskolásnak hétfőn délután először nem haza, hanem a Bródy Sándor Könyvtár Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményébe vezetett útja, ugyanis Dézsma Györgyné okleveles zeneterapeuta zenés, mozgásos bemutató foglalkozást tartott a számukra.
A Zeneterápiás Világszövetség Klinikai Gyakorlati Bizottságának meghatározása szerint a “zeneterápia során a képzett zeneterapeuta, egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és/vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a prevenció, rehabilitáció vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen.” A zeneterápia folyhat egyéni és csoportos keretben, három fő formája a receptív (befogadó) zeneterápia, ahol a zenehallgatás vált ki lelki folyamatokat, a másik az aktív zeneterápia, melynek elnevezésében is benne van, hogy a résztvevők saját hangjukkal, testükkel, egyszerű hangszerekkel, hangkeltő eszközökkel (főleg ütőhangszerek, Orff-instrumentumok stb.) maguk is aktív részesei a folyamatnak, sokat improvizálnak, ehhez nem szükséges hangszeres tudás, zenei előképzettség és a végeredmény tetszetőssége sem lényeg. A kettőt ötvöző integratív (komplex) zeneterápiánál az aktív vagy receptív zeneterápia egészül ki valamely más művészeti ággal, pl. festés, rajzolás, szövegírás, tánc stb.