A hazai köz- és szakkönyvtárak raktárai gyakran nem teszik lehetővé a folyóiratok tartós megőrzését. A tapasztalat szerint
1. a be nem kötött, pláne az összehajtva tárolt sajtótermékek rövid időn belül használhatatlanná válnak (persze, csak kevés könyvtárban fontos a tartós elérés, ezért nem érdemes mindenhol kötni)
2. a papírminőség (pl. savasság) illetve a tárolási hiányosságok miatt a régebbi bekötött újságok első és utolsó oldalai gyakran használhatatlanok
3. gyakori a hiány (lapszámokban, vagy kimetszések miatt)
4. nem ritka a nedvesség vagy akár beázás miatti állománykárosodás, mely gyakran gondatlanságra vezethető vissza
5. az állomány károsodásának esetei tabunak számítanak, az érintettek nem beszélnek róla, ezért kevesebb figyelem fordul a tanulságok levonására, megelőzésre
6. a sokszori digitalizálási nekibuzdulás ellenére nincs országos szintű koordinálás, lelőhelyjegyzék az elektronikusan is elérhető archív anyagokról, mely állapot önmagában is sok, elaprózott és gyenge minőségű papírállományt tart fenn – feleslegesen.
A fentiek okán kívánatos lenne legalább az 1945 előtti anyagok érintett könyvtárak közötti “összefésülése”: azaz legalább egy és biztonságos, szakszerűen kezelt helyen legyenek meg teljes folyóirat-sorozatok (vö.: link ).
KIT-összeállítás