…Például én soha nem neveltem a gyerekemet a könyvek szeretetére, mert egyszerűen természetesnek találtam. Imádok olvasni, jól érzem magam tőle, s fiam ezt látta születésétől fogva, és minden külön erőfeszítés nélkül olvasó ember lett belőle. Mert látta, érezte rajtam, hogy ez jó. Viszont nem sportol, pedig nagyon nagy energiákat feccöltem a dologba, vittem mindenhova, beszéltem fontosságáról, és zsinórban vásároltam neki a sporteszközöket. Naná, hiszen gyermekkorom óta hadilábon állok a testmozgással, ha lehetett, felmentettem magamat tornából. Ha én nem élvezem, mitől hitte volna el nekem, hogy mégis jó? Nem voltam hiteles. (Csernus Imre)
Csernus Imre: Ki nevel a végén. 2008. p. 13.