Mi a közös az Elvis-rajongókban és a könyvtárosokban? – Nos, mindannyian egyre idősebbek vagyunk és senki sem lép helyünkbe – indított 15 éve egy a könyvtárosok átlag-életkorának növekedésével foglalkozó cikk link . A nemzetközi szaksajtóban azóta időről időre felmerül a könyvtárosok életkorának a kérdése, praktikusan hogy egyre idősebb az átlag. Legutóbbi adatok pl. a holland könyvtárakról: link . (Korábbiak: magyarok, utalva Bartos Éva munkájára: link , csehek link , USA és Kanada link ) E felvetések célja az, hogy az igen lassan változó, könnyen előrejelezhető trend következményei ne érjék a szakmát hidegzuhanyként.
A kapacitás itt sem a várható igényekből indul ki (alacsony proaktivitás és gyenge marketingorientáció):
– A könyvtáros természetszerűen jobban képes vonzani saját korosztályát, eszerint az idősebb könyvtárosok az idősebb használókkal értenek inkább szót. Az átlagéletkor növekedése a használói utánpótlást is negatívban befolyásolja.
– A könyvtárosok iránti igény kommunikálása és a gyakorlati tapasztalatok között zavaros a viszony.
– A könyvtárosképzés kapacitását is inkább íróasztaloknál ülve határozzák meg, távol a szakmai érdekképviseletek esetleges elképzeléseitől.
– A könyvtárosok mobilitása alacsony: néhány könyvtárban eltöltött év után már ritka a pályaelhagyó, pláne olyan, aki a státuszát meg tudja őrizni (csekélyek az ismeretek más területekről, szempontokról).
Jó hír azonban, hogy a könyvtárhasználati adatokkal ellentétben könnyebb hiteles életkori adatokhoz hozzájutni. S ha ez megvan, megalapozottabban gondolkodhatunk a stratégián. (MG)
– Észrevételek e cikk kapcsán, későbbi lapszámunkban: link
KIT-információ ; Mark Deckers