A társadalmi igazságosság tekintetében számos elemző figyelmen kívül hagyja (vagy semmibe veszi) azon emberek szükségleteit, akik leszbikusként, melegként, biszexuálisként, transzneműként, queerként / kérdésesként vagy interszexuálisként (LMBTQI) határozzák meg magukat, feltételezve például, hogy nem igényelnek semmilyen különleges támogatást vagy elismerést, vagy hogy “kizárják magukat” azzal, hogy az LMBTQI identitást ?választják?. Ez a cikk vitatni kívánja ezt a felfogást. Ma a fiatalok – és a kevésbé fiatalok – már könnyebbnek találhatják az előbújást, és valóban annak a szükségessége, hogy az életet a “coming out” történetek formálják, halványulóban van. Mindazonáltal tudjuk, hogy sokan még küzdenek, és ellenségességgel, fenyegetésekkel, sőt erőszakkal kell szembenézniük. Az öngyilkossági ráta az LMBTQI emberek körében – gyakran a sorozatos zaklatások eredményeképpen – elfogadhatatlanul magas. A kulturális szektor, beleértve a közkönyvtárakat, óriási szerepet játszhat az előítéletek leküzdésében azáltal, hogy biztonságos, információval ellátott (és tájékoztató) teret biztosít, ahol az emberek felfedezhetik és meg is élhetik, kik ők valójában. Ám nem minden közkönyvtár érti ezt meg, vagy akarja ezt a szerepet vállalni. (Közkönyvtári szolgáltatások az LMBTQI közösség számára, autoref.)
Humanus