1. Az elektronizálható dokumentumok határhaszna a 0-hoz közelít (tárolásuk és továbbadásuk közel ingyenessé válik).
2. A könyvtárak létét lényegében a szerzői jog tartja fenn (a féllegális fájlcserélő rendszerek pedig már most kikerülhetővé teszik a könyvtári gyűjtemények döntő hányadát).
3. A könyvtárak információs rendszerei az egyébként elérhető információ egyre kisebb hányadát tárolják (a használók növekvő figyelme fordul a könyvtárak által forrásként alig használt 2.0-s vagy P2P-rendszerekhez).
4. A szerzeményezéstől a tájékoztatásig minden, a könyvtárban végzett feladatot hatékonyabban látnak el üzleti szolgáltatók (vö.: Google, Amazon, torrent, könyvnyomtatás 5 perc alatt, automatikus feltárás stb.).
5. Az információszolgáltatás egyre növekvő hányada elektronizálható, automatizálható.
A könyvtárak és könyvtárosok jelenét és jövőjét radikálisan meghatározó megállapítások. Nem sok vizet zavar, ha e trendeket szeretjük, vagy éppen az ellenkezőjét érezzük. Rajtunk kívüli tényezők, melyekhez alkalmazkozni tudunk csak — ha képesek vagyunk rá. Természetesen ehhez mérten foglalkoznak a kérdéssel a könyvtári döntéshozók, oktatók, jövőjüket biztosnak tudni óhajtó könytároshallgatók, könyvtári bürokraták. Vagy mégsem? Az ‘aktuális’ könyvtári stratégia a problémák megfogalmazására sem tesz kísérletet. Az ideiglenesen elérhető pályázati pénzek megszerzéséért folytatott küzdelem elterelni látszik a figyelmet a szakmai és egzisztenciális sorskérdésekről.
MG