A könyvtárak semleges területet jelentenek, ezért kiváló közvetítők – mondta Monok István a debreceni vándorgyűlés plenáris előadásában.
– A jövőbeni könyvtári hatalomnak tehát ez egy kicsi, de fontos eleme lehet. Már akkor, ha képesek lesznek az együttműködésre egymással és a tudományos műhelyekkel, tudományos intézményekkel. (Zárójelben említem, hogyha nem is a reménylett hatalom megszerzése miatt, de legalább a fennmaradás lehetőségéért nagyon kellene erre az együttműködésre törekedni. A tudományos műhelyeknek ez éppen annyira érdeke, mint a könyvtáraknak.) Együttműködhetünk
– a tudomány művelésében,
– a tudományok támogatásában, és
– a tudományos eredmények disszeminálásában (könyvtártípustól függetlenül is).
Az együttműködések alapját a józan emberi belátás mellett a XXI. századi technológia adja. Az élet kevés területén van értelme a centralizációnak. A centralizáció ugyanis megöli az önálló tenni akarást, a nem a centrumban lévők aktivitását.
A könyvtárak azonban éppen azért teremtették meg a világszintű szabványokat, illetve szabvány értékű ajánlásaikat, hogy a lassan másfél évszázaddal ezelőtt megfogalmazott “egyetemes bibliográfiai számbavétel” ideája végre közelebb kerüljön a megvalósuláshoz. Az információs technológia változásai mind eszköz, mind program oldalán (hardver és a szoftver), mára valóban lehetővé tennék az emberiség alkotásainak teljes áttekintését.
– A két említett feltétel mellett, a világ értelmisége megfogalmazott néhány alapelvet is, amely ennek a célnak az elérését elvileg is alátámasztja. Ez az elv,
– a nyílt tudomány elve (Open Science), ennek részterületeivel, mint
– a nyílt hozzáférés (Open Access),
– a nyílt adatok (Open Data), és
– a közösségi tudomány (Citizen Science).
Monok István