Önkifejtő, önfeltáró rendszer:
– A fogalom ősverzióját (“az út érthetősége”) két holland kutató, Jan Theeuwes és Hans Godthelp alkotta meg 1992-ben. Koncepciójuk azóta világkarriert futott be. Az e szellemben épült “empatikus” utak lényegét három pontban szokás összefoglalni:
– az út kialakítása félreérthetetlenül eligazítja az autózót, hogy hogyan, milyen sebességgel haladhat;
– a sofőr tudja, mire számíthat a többi közlekedőtől; és
– biztos lehet benne, hogy nem érik hirtelen meglepetések.
Az önmagát félremagyarázó út egyik klasszikus példája a hosszan belátható, száguldásra csábító egyenes szakasz közepén, egy bukkanó mögül, váratlanul felbukkanó stoptábla.
Az önmagát magyarázó út fogalmába tartozik viszont az, hogy Jánosházánál – és országszerte jó néhány hasonló kereszteződésben – a mellékút egyenesét is “elgörbítették”, így már félreérthetetlen derékszögben csatlakozik bele a főútba. A húsz halottat követelő balatonszentgyörgyi tragédia után pedig átalakultak az önmagukat amúgy igazán közérthetően elmagyarázva a tempó jelentős visszafogására késztető körforgalmak is: lakott területen kívül mindig mesterséges dombot emelnek a közepükbe, hogy véletlenül se lehessen keresztülnézni rajtuk.
HVG 42. sz. (regisztrációval)