Sorozatunkat folytatva a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ igazgatóhelyettesének 3 pontját közöljük:
1. Imázsváltás – Vegyük már komolyan ezt az egészet! Valaha a könyvtárosszakma volt az értelmiségi lét csúcsa, ők voltak a tudás őrzői, polihisztorként gondozták az írásbeliség emlékeit, az emberiség legfontosabb kulturális nyomait.
Amíg ki nem találjuk, hogyan tudjuk a 21. század emberének fejében megváltoztatni a rólunk élő sztereotip képet, amíg ki nem találjuk, hogyan jelenítsük meg magunkat, mint könyvszakértők, digitális zsonglőrök, kulturális nagykövetek, addig nem változik semmi. És mint tudjuk, az arculathoz elsősorban egy jó név és jó szlogen kell. Szóval, kik vagyunk mi, és mi az üzenetünk a mai társadalomnak?
2. Pénz – Ezen nincs mit magyarázni, mindennek ez az alapja. Amíg nincs szakmai bérrendezés, addig nincs szakmai utánpótlás, nincs szakmai munka, szép lassan kihal a könyvtáros társadalom. Ugyanilyen fontos az infrastrukturális megújulás, épületek, eszközpark, technológia folyamatos megújulása, fejlesztése.
3. Képzés – Régen ültem már az iskolapadban. Elsősorban a saját mindennapos tapasztalataimból tudok kiindulni. Az biztos, hogy a könyvtárosszakma ma sok olyan készséget feltételez, amit nem tanítanak, vagy nem kellő hangsúllyal, hiszen nincsen mindenre idő, ugyanakkor sok olyasmit kell elsajátítani, melyektől nem feltétlenül leszünk jók a gyakorlatban.
Ma egy közkönyvtáros egyszerre coach, pszichológus, konfliktuskezelő, szociális munkás, facilitátor, információbróker, programszervező, tartalomgyártó, sajtós, marketinges, grafikus, influenszer és még sorolhatnám.
Amíg ezek nem jelennek meg hangsúlyosabb formában a képzésben, addig nehéz lesz lépést tartani az új igényekkel.
És ami az én kérdésem: vajon meg tudjuk mindezt valósítani úgy, ha a könyvtárakról általánosságban beszélünk, és nem választjuk szét a különböző típusokat?
Istók Anna