A könyvtár nem növénytermesztő. Ugyanakkor mikrozöldeket termeszteni könyvtáron belül több előnnyel is járhat. Mondjuk…
– mivel a könyvtár hagyományos imázsába nem fér bele, ezért az emberek felkapják fejüket és kérdeznek; s ez már önmagában is jó kiindulás
– zöld/táplálkozási/egészségügyi rendezvényt lehet rá
építeni
– dekoratív
– és szerinted még…? (MG)
Ott virít menő éttermek fogásainak tetején, megtalálhatjuk szendvicsekben is. Nem véletlenül: a mikrozöldek rendkívül mutatós alapanyagok. A mikrozöld ugyanakkor talán a legjobb étkezési divat, ami elérhetett minket, hiszen nem csak az íze koncentrált, de a zöldekben rejlő tápanyagok is. Cserébe az áruk is borsos tud lenni, de kis ügyességgel mi is termeszthetünk otthon ilyen szépségeket.
A mikropalánták igazi szuperélelmiszerek, koncentráltan található meg bennük mindaz a vitamin és ásványi anyag, amely a magról termesztett növényt is jellemzi. Egy 2014-ben publikált tanulmány azt állapította meg, hogy a mikrozöldek nagyjából ötször annyi vitamint és béta-karotint tartalmaznak, mint a fejlett növények.
Közvetlen fogyasztásuk mégis új dolog: először a nyolcvanas években San Franciscóban jelentek meg az éttermekben, majd a kilencvenes évektől Kaliforniában tettek szert egyre nagyobb népszerűségre. Elsőként fűszernövényeket és salátanövényeket (például bazsalikomot vagy rukkolát) fogyasztottak mikrováltozatokban, később egyre több gyökér- és egyéb zöldség, káposztaféle vagy hüvelyes magjából termesztettek mikrozöldet.
HVG