Az Én könyvtáram program (2017-2020) szakmai vezetőjeként nagyon színes és átfogó, személyes képet kaptam a könyvtári rendszer akkori helyzetéről, állapotáról. Rendszeresen jártunk munkatársaimmal minden megyében. Az infrastrukturális körülmények, személyzeti feltételek, szolgáltatási paletta, innovációk, szakmai módszertanok, együttműködési gyakorlatok, kommunikációs lehetőségek mind nagyon eltérőnek tűntek. Ez azóta sem sokat változott, nagyon jó kezdeményezések indulnak sok helyen, de gyakran ezek zárványként.
1. A könyvtár társadalmi szerepének, feladatainak újradefiniálása (3-5-7 éves) stratégia keretében.
Benne az “élethosszig tartó olvasói életpálya” egymásra épülő, párhuzamos szakaszaiban annak megjelenítésével, hogy mikor, kinek, mit és hogyan szolgáltat a könyvtár, sokkal jobban figyelve a használói igényekre, monitorozva azokat és bevonva a közösségeket az irányok meghatározásába, fejlesztésekbe. Mindezt olyan társadalmi igények kiszolgálásával kapcsolatban is, melyek határterületekhez – kulturális, szociális, oktatási stb. – illeszkednek és amelyek gyakran ellátatlanok.
A könyvtárak sok helyen ténylegesen az utolsó “demokratikus” hozzáférési lehetőséget kínálják, kapaszkodókat társadalmi kérdésekben, ám országos szinten kiegyenlítetlenül. Az “ellátási olló” zárása szükséges – de nem a fejlettebbek rovására – az azonos minőségben elérhető szolgáltatások érdekében.
2. Szolgáltatás-sztenderdek.
– Ma gyakran az adott vezetők, munkatársak az innovációkra, témákra való nyitottsága és a költségvetés döntik el az alapszolgáltatásokon túli helyi szolgáltatások fókuszát. A sokszínűség támogatása mellett szükség van bizonyos sztenderdek kialakítására is az esetlegességek mérséklésére. Az esetleges és eseti szakmai együttműködések helyett a projektalapú, intézményközi, módszertani kooperációk erősítése indokolt a hazai, a határon túli magyar és nemzetközi szinten is.
3. Könyvtári terek újragondolása.
– Bár sok szó esik a “harmadik helyről”, a “család második nappalijáról”, a fizikai terek újragondolása is esetleges; nincs országos program megújításukra, s annak pénzügyi és szakmai támogatására. Használói igény a flexibilis funkcionális tér, rugalmasabb nyitva tartás, és az automatizált terek. Ezek további lehetőségeket kínálnának.
4. Adatalapú, adatvezérelt, döntéshozatali illetve a (táv)használói élményt támogató eszközök
– Adminisztráció-csökkentés; a szolgáltatói oldalon a párhuzamosan használt integrált könyvtári rendszerek kiváltása, a könyvtárak közötti átjárhatóság támogatása, illetve egy országos e-dokumentum, e-kölcsönzési rendszer fejlesztése a kapcsolódó jogi kérdések rendezésével. Jóformán minden értékesebb online (tartalom)szolgáltatás fizetős. Ez meghaladva a könyvtárak anyagi lehetőségeit, illetve kirekeszti a társadalom jelentős hányadát.
5. Továbbképzési programok a fentebbi pontokhoz
– nem feltétlenül csak könyvtárszakmai terület vonatkozásában; szakmai és személyiségfejlőd terén is a kiégést mérsékelni.
6. A versenyképes szakmai tudást díjazó bérek, fizikai és online munkakörülmények
– E ráfordítások kimutathatóan megtérülnek a társadalmi jólét / jóllét vonatkozásában. A könyvtári rendszer hatékonyságát célzó átvilágítással (az esetleges párhuzamosságok kiváltása, energetikai korszerűsítés stb.) a forrásfelhasználás is javítható.
7. A könyvtárak “láthatóságának” növelése
– Nélkülözhetetlen az elérhető társadalmi szolgáltatások, használói előnyök kommunikációs, marketing támogatása.
Farkas Ferenc