A kutatás egyre inkább digitális eszközöket alkalmaz. Az ennek során keletkező adatokat kezelni kell, úgy, hogy hozzáférhetővé tesszük, szervezzük és hosszú távon megőrizzük őket. A könyvtárosok ahhoz szoktak hozzá, hogy az adatok az információs értékpiramis alján, az információ és a tudás szintje alatt találhatók, tehát nem kell velük foglalkozni. Mára azonban megnőtt fontosságuk, ezért a könyvtárosok egy részének – e funkciót támogatandó – egyre inkább az adatok szakembereivé (is) kell válnia. Jó hír, hogy számos vonatkozó feladatot már meglevő ismereteik és készségeik birtokában meg tudnak oldani. A digitális források jövőbeni használhatóságához például azzal járulhatnak hozzá, hogy
– dokumentálják, hogy honnan származik az adott adatállomány,
– miért fontos és hogyan kell használni.
Amikor metaadatokkal látják el az adatállományokat, a feladat ismerős számukra, viszont sokkal összetettebb annál, mint amire a szöveges dokumentumok esetében van szükség. Az adatok esetében is van referensz-interjú, amely általában több kérdésből áll, mint annak hagyományos (és jól ismert) formája. Lehetséges ugyanakkor, hogy eredményeként az adatkönyvtáros hasznos, de nem végleges válasz tud csak adni a felhasználónak. (Koltay Tibor)
Koltay Tibor