A rendszer kizsigereli, megalázza, kizsákmányolja a tanárt, a szociális munkást …, a könyvtárost

Korábban írtunk strukturális erőszakról itt link . Most egy szomorú konkrétum… (MG)
Január elején öngyilkos lett a falu postamestere, Kumich László. Búcsúlevelet hagyott, melyet a belső hálózaton keresztül minden dolgozó megkapott. Tettének okául a postán uralkodó áldatlan állapotokat jelölte meg. …
A munkakörülmények katasztrofálisak, a fizetések nemkülönben. Ha valaki rákeres az interneten a postai dolgozók munkahely-értékeléseire, akkor ilyesmit olvashat: “Iszonyat az egész. Kevés fizetés. Gyakran előfordul, hogy reggel 7-től este 7-ig is ott kell lenni. Az ajánlást kötelezően mondani kell. Minden egyes ügyféltől elkérni a hűségkártyát, sorsjegyet ajánlani és egy terméket is ajánlani (pl. Biztosítást). Lélekölő az egész.” “Nagyon szemét cég csak hajtani tudnak nincs magánélet, mert már abba is beférkőzött a posta! Ha idő előtt meg akarsz dögleni csak ajánlani tudom.” Mindezt nevetséges fizetésért.
Ha valaki csak legyint erre, mondván, így működik az egész állami szektor, a MÁV-tól kezdve az egészségügyön át az oktatásig – sajnos, igaza van. Mindenhol kevés a munkaerő, embertelenek a munkakörülmények, kevés a fizetés. A rendszer kizsigereli, megalázza, kizsákmányolja a tanárt, a szociális munkást, az óvodapedagógust, az ápolót, a vasutast, a könyvtárost. Kumich László azt írta búcsúlevelében, neki nem csupán a munkája, hanem a hivatása volt a posta. A rendszer éppen ezzel zsarol: a hivatástudattal. Ezért tűrd el a rossz fizetést, a pottyantós budit, a cinikus dilettánsok hadát a fejed fölött: mert neked ez a hivatásod. (HVG)
– Kapcsolódó: David Graeber szerint … a társadalom által létrehozott érték kb. felét olyanok állítják elő, akik a munkájukért nem is kapnak komoly pénzeket: akik a háztartást vezetik, fontos önkéntes munkát végeznek, vagy olyan más módon hoznak áldozatot, hogy azt a jelenlegi gazdasági rendszerben nem jutalmazzák. Szerinte továbbra is fizetni kell a fontos mérnöki, orvosi vagy tudományos munkáért, de fel kell ismernünk a valódi értékeket, és elfogadnunk, hogy sokféle módon járulhatunk hozzá a társadalomhoz, nem feltétlenül csak azzal, amit ma “munkának” tekintünk. … [Occupy Wall Street mozgalomban] sokan felismerték, hogy valami nem stimmel, ha pedagógus vagy szociális munkás leszel, rosszul bánnak veled, és keveset fizetnek. Szerinte a “gondoskodó osztály” forradalmára van szükség: rá kell jönni, hogyan lehet átalakítani, milyen értékeket tartunk fontosnak a munkában és az életünkben. (444)