A veszteségek közül a termelő vállalatoknál az egyik legnagyobb potenciál a készletekben van. A költségek kb. 60%-a anyagköltség. A Lean menedzsment (karcsúsító menedzsment) mindezt a Kaizen (folyamatos tökéletesítés) módszerének szisztematikus alkalmazásán és a cégnél dolgozók széles körének probléma megoldási folyamatba való bevonásán keresztül éri el. Ennek James Womack és Daniel Jones által megfogalmazott alapelvei:
1. Meghatározni, melyek a hozzáadott értéket tartalmazó és nem tartalmazó tevékenységek a vevő [használó] szempontjából
2. Az összes tevékenységláncolat, az értékáram és a veszteségek azonosítása.
3. Az értékáram folytonossá, eltérítések, megállások nélkülivé tétele.
4.Csak azt szabad előállítani, amit a vevő [használó] igényel: húzó rendszer kialakítása.
5. Folyamatosan törekedni kell a tökéletességre, a veszteségek folyamatos felderítésén és eltávolításán keresztül.
A szabályozott és szabványosított folyamatokban megkülönböztethető egymástól a normális és abnormális állapot, azaz szűkül a maszatolás, félrebeszélés lehetősége. A munkatársak bevonása azonban paradoxont hordoz. Nehéz olyan feladatba bevonni embereket, mely akár elbocsátásukkal is járhat. Válságos helyzetben a lassú szenvedést megelőzheti:
1. az értékáramok Lean szemléletű feltérképezése és elemzése lehet, amellyel viszonylag gyorsan azonosítani lehet a főbb veszteségcsökkentési potenciálokat, fejlesztési lehetőségeket.
2. Azokkal az intézkedésekkel elindulni, amelyek gyorsan eredményt (megtakarítást) hoznak (Quick Win). Rövid távú és néha radikálisabb beavatkozás (átszervezés, összevonások, racionalizálás).
3. Kaizen jellegű szisztematikus fejlesztési mechanizmus és programok működtetését a szervezeten belül egy hosszú távon is működőképes és folyamatosan fejlődő, az emberek által is elfogadott rendszer kialakítása érdekében. – F: márc. 31.
Mfór