A könyvtárak többségébe érkeznek ajándékkönyvek, melyeknek jellemzően töredéke jelent valóban értéket a könyvtár használóinak. Az ajándék lónak — közpénzből fenntartott terekkel gazdálkodó szervezet esetén kiváltképp — meg kell nézni a fogát. Emellett persze az is igaz, hogy kínos lehet a kapott ajándékkönyvektől rövidúton megszabadulni, pl. a problémát exportálva más könyvtáraknak továbbadni. Segíthet a kellő pillanatban felmutatott gyűjtőköri szabályzat, mely az elutasítást vagy a selejtezést indokolja. Több legyet is üthetünk a régóta be nem leltározott dokumentumok eltávolításával: kevésbé tevékeny munkatársak bármikor előhúzható alibije szűnhet meg, lehetőséget adva a feladatvégzés legalább részbeni átcsoportosítására. A be nem leltározott anyagok felmérésével és róluk való döntéssel azon túl, hogy hely szabadul fel, munka csoportosítható át, átláthatóbbá válik a könyvtár, lehetséges kríziseknek is elejét vehetjük (vö.: OSZK, dokumentumégetés ügye, 2005.) (MG)
Biztosan állományba kell venni, vagy jobb megszabadulni a kötetektől?
Régebbi hírforrás(ok): OSZK