Generációs megosztottság — de nem beszélünk róla

Súlyos (netán végzetes?) generációs megosztottság tapasztalható a szakmában. A zene- és filmipar mellett a könyvtár a harmadik ágazat, amit alapjaiban rengetett meg a digitalizáció és a hálózatosodás. Jelenlegi formájában halálra ítélte. Csak az előző kettővel szemben erről mély hallgatás van. Az öregek — szakmai és intézményvezetők nem érzik, nem látják vagy nem akarják tudni, mi történik. Abban bíznak, hogy csak elevickélnek még 1-2-5-10 évet a nyugdíjig, addig építgetik a patyomkin-könyvtárakat, a vezetőt úgyis legutoljára küldik el, nem igaz? A fiatalok érzik, tudják, mi van és épülnek működő, életképes stratégiák is — csak esetlegesen, rendszertelenül. Mert nincs hatalmuk. És attól félek, túl nagyok lesznek a veszteségeink, mire a retrográd erők kihalnak. Velük együtt státuszokat, forrásokat, intézményeket, infrastruktúrát, népszerűséget — JELENTŐSÉGET veszít a szakma. És nem tudom, hogyan fogjuk visszaszerezni. Talán csak úgy, hogy teljesen másképp nevezzük, teljesen másnak maszkírozzuk a szolgáltatást. Amiről csak a bennfentesek fogják tudni, hogy igen, ez tulajdonképp. nem más, mint könyvtár. – F: jún. 10.