A vállalatvezetők szerint a magyar munkaerő nem eléggé mobil; munkájával nem azonosul igazán, számára a pénz az egyetlen motiváló erő ; nehezen, vagy sehogy sem vállal felelősséget saját munkájáért; passzív, még akkor is, ha saját érdekei kerülnek veszélybe; konfliktuskerülő, szereti a problémákat a szőnyeg alá söpörni; jellemző rá a nyitottság hiánya , fél a hibák beismerésétől; nem igazán lojális ? bár fontos számára a cég híre és jó hírneve, de munkájánál a magánéletét és a családját sokkal fontosabbnak tartja; nem jellemzi életútja megtervezése, a munkát nem tekinti az előrejutást kínáló, tanulást biztosító lehetőségnek; jellemző viszont a stabil értékrend hiánya; a nyílt véleménynyilvánítástól való idegenkedés még a külön e célból szervezett vállalati fórumokon is; a magyarok nem jó csapatjátékosok, a vezetőket inkább elszigetelik, mintsem együttműködnének velük a közös célok érdekében; rugalmatlanok, hiányzik belőlük a gyorsan változó munkafeltételekhez való alkalmazkodó készség. Továbbá a vállalatvezetők egybehangzó véleménye a nem megfelelő nyelvtudás, illetve a szakmai gyakorlatok hiánya vagy elégtelensége. — A megkérdezettek ennél jóval kedvezőbb képet festettek önmagukról, talán valamiféle elvárásnak megfelelve. Néhány ponton különösen szembetűnő a különbség a megkérdezett menedzserek válaszaival összevetve. – F: máj.
Consultation Magazin