Tényleg a könyvek mennyisége számít?

HVG, felsőoktatási melléklet: Léteznek persze objektívebb mutatók is az egyes képzési helyek közötti különbségek mérésére. Az OFFI évek óta gyűjti az egyetemek, főiskolák tanítási-tanulási tevékenységéhez kapcsolódó adatokat, kezdve onnan, hogy miként változott a hallgatói és oktatói létszám, gyarapodott-e a könyvtár vagy a számítógép-állomány, egészen odáig, hogy emelkedtek-e a hallgatók juttatásai — ösztöndíjak, segélyek –, sportolási vagy önképzési lehetőségei. …
A doktori kurzusok elterjedtsége — talán nem véletlenül — többnyire egyenes arányban áll azzal, mekkora könyvállománnyal rendelkezik az adott intézmény. A legnagyobb könyvtár Debrecenben van (2,7 millió kötet), Szeged a második (2,2 millió), az ELTE központi bibliotékájában pedig 1,2 millió kötet sorakozik, ami azonban még kiegészül a karok, tanszékek saját – több százezres – állományával. Az egy hallgatóra jutó olvasótermi helyek száma nem változott látványosan: míg például Pécsett továbbra is több mint száz diák osztozik egy olvasótermi széken, az ELTE-n csak kilenc. A Budapesti Corvinus Egyetem — a 2003-ban három kertészeti karral kibővült egykori közgáz –, illetve a szegedi vagy miskolci intézmény könyvtárát a középmezőnybe sorolja 25-30- as zsúfoltsági mutatójuk, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) pedig már a rosszabb adottságú intézmények között van (negyven férőhely diákonként). Mégis a műszaki karok hallgatói a legelégedettebbek egyetemük könyvtárával, amit feltehetően a használati szokások különbözősége is magyaráz: egy történésznek például nyilván több írott forrást kell használnia, mint egy informatikusnak.