— Komolyan gondolja, hogy a demokrácia mérhető dolog? Válasz: Tatu Vanhanen demokráciakutató-politológus: — Elsősorban azzal mérem, hogy a választásokon mekkora a kisebb — pontosabban a nem győztes — pártokra eső szavazatok aránya, illetve, hogy a lakosság hány százaléka járult az urnákhoz. E kettő szorzata adja az úgynevezett demokráciaindexet. Nem mondom, hogy ez tökéletes mérce, de nehéz lenne alkalmasabbat alkotni, olyat, amelyre a világ minden országában találnánk is adatokat. A dolog itt nem ér véget. Ha az intellektuális és gazdasági erőforrások szélesebb körben oszlanak meg a társadalomban, növekszik a demokrácia, ellenkező esetben visszafejlődik: vagyis az erőforrásoknak és a demokrácia fokának hosszabb távon egyensúlyban kell lenniük. Azt pedig, hogy az erőforrások miként oszlanak meg a társadalomban, négy viszonyszámmal mérem: azzal, hogy a felnőttek hány százaléka tud olvasni, hogy hány egyetemi hallgató jut 100 ezer lakosra, hogy a mezőgazdasági területek mekkora része van családi gazdaságok kezében, illetve, hogy mennyire decentralizált a nem mezőgazdasági szektor. Ezek a tényezők a világ általam vizsgált 170 országában a demokratizálódás szintjét kétharmadrészt megmagyarázzák.
Mekkora lehet demokráciaindexünk (pl. a könyvtárügyben)?
Régebbi hírforrás(ok): – F: A faji különbségek mérése nem rasszizmus Interjú Tatu Vanhanennel. HVG, 2005. január 12. — Gondolatok a párhuzam-vonáshoz: hány fő pozícionál ténylegesen a költségvetésből fenntartott könyvtárak pénzügyei felett, illetve határozza meg a szakmai irányvonalakat? (Formálisan és informálisan egyaránt.) A szakmában mennyire nyilvános a szakmai döntéshozók döntés-előkészítése? Szakmailag mennyire színes e csoport? Mekkora a szakmai közösség olvasottsága, szakismeret-felszívó képessége, gyakorlatban is használható ismereteket nyújtó továbbképzésben való részvétele, mennyire kiterjedtek és heterogének a szakmai civil kapcsolatok? (MG)