Könyvtárosi válasz a digitális bennszülöttek elvárásaira — hitelesség és címkézés

Előző számunkban kezdtük Derek Law angol információs tanácsadó cikkének szemlézését: link ) Folyt.: A tartalom legyen, ill. lehessen a változ(tat)ás eszköze. Prensky a tartalmakat örökölt (hagyományos) és jövőbeniekre osztja. Az előbbiek: olvasás, írás, aritmetika, logikus gondolkodás, korábbi idők írásainak és gondolatainak megismerése, melyek között vannak továbbra is fontosak, mások azonban visszaszorulnak. A jövőbeni tartalmak: a szoftver, hardver, robotika, nanotechnológia, genetika mellett az etika, politika, szociológia, nyelvek. stb. A legtöbb tartalom azonban múló. A weblapok 44%-a eltűnik évente. A tartalmat pedig növekvő arányban a használók állítják elő, ld.: wikipédia vs. Britannica. Az információ tehát inkább demokratikus, mint autoritárius. A megoldás az aprólékos munka lehet. A Bodleian Library [egyetem, Oxford] pl. — panaszkodás helyett — javítgatja a Wikipaedia hibás szócikkeit. A hozzáférést menedzseli a szimpla tárolás helyett. A könyvtári szolgáltatás múltból eredő mellékterméke ugyanis a pontos és megbízható információ. Ez feltételezi azt, hogy ha a könyvtárosok megfelelőnek minősítenek webhelyeket, akkor azok látogatottsága megnövekszik. S ez tökéletesen meg is felel Ranganathan mai körülmények közötti követésének. Túl kényelmes dolog lenne apokaliptikus ítéleteket szórni a nemolvasókra. Sokkal jobb ehelyett újrafogalmazni céljainkat különösen a digitális állományok építése, a források értékelése és címkézése, információs olvasás- és írástudás oktatása terén, mely területek sokkal fontosabbak, mint eddig. Kulcskérdés, hogy szakmánk válaszoljon ezekre, ahelyett, hogy átadnánk a terepet és bőszen őrizzük tovább a tudás papíralapú raktárait. (ref.: MG) – F: június