Lesz-e könyvtári mecenatúra hazánkban?

Törvényszerű-e, hogy Magyarország jelen történelmi helyzetében is helye legyen a filantrópiának, s ha igen, mekkora lehet a szerepe? Milyen területen lehet számítani jelenlétére? Megvan-e számára a megfelelő jogi, kulturális stb. környezet? Képes-e a magántőke szakmánk támogatására? Szüksége van-e — a magántőkének — a perspektivikus haszonra, amit intézményünk, mint a demokrácia egyik alapjogának, az információhoz való hozzáférés biztosításának kizárólagos letéteményese nyújtani tud?
“Nem meglepő, hogy rólunk kevesen tudják, hogy a polgári nagylelkűségünknek, nagyvonalúságunknak milyen gazdasági hatása van az ország növekedésére. Mi hajlamosak vagyunk az adakozást annak látni, amit éppen olyan jó és szép csinálni, mint amilyen az valójában…” — mondják az amerikaiak. Hogy ez mennyire van így, azt Andrew Carnegie acélmágnás 100 évvel ezelőtt bizonyította. Hajdu Katalin cikkében, a Könyvtári Figyelő következő, a 2007/2. számában miközben beszámol az amerikai könyvtári filantrópia kezdetéről, próbálja felhívni a figyelmet a mecenatúra természetére, mely hite szerint nem kerülheti el hazánkat és a szakmánkat sem. (MG)