Könyvtári vezetői nyilatkozatok — egy kis diskurzuselemzés

Korlátozott belső szakmai nyilvánosság esetén tanulságos dolog olvasgatni könyvtárirányítói nyilatkozatokat — pl. a napisajtóban. Ugyan ezek elég korlátozottan alkalmasak elemzésre, felhívják a figyelmet néhány trendre, érdekességre.
1. A megszorítások kezelése. Egyik megoldás, ha (a fenntartó arculatát védve vagy az érdekérvényesítés sikerességét kerülve) nem szólunk e kellemetlen tényekről. Az előrenézőbb megoldás, hogy a racionalizálás lehetőségeire helyeződik a hangsúly. Hiány azonban, hogy az idáig vezető út homályban marad. Öröm, hogy felmerül a közös dokumentum-beszerzés tematika. Azután tovább gondolkodhat az olvasó / adófizető: jó, hogy a megszorítás kikényszeríti a racionálisabb gazdálkodást. És mennyi közpénzt lehetett volna megtakarítani vagy átcsoportosítani, ha ugyanezen intézkedés, mondjuk, öt éve jutott volna a döntéshozók eszébe. A könyvtárösszevonás-tematika kimarad.
2. Érdekes észrevétel a NOL-ban, hogy több a könyvtárlátogató. Ez ugyanis egyszerűen ellentmond a tényeknek. Hogy újságírói fogás, vagy a nyilatkozó ‘írói munkásságának’ része — a cikk alapján eldönthetetlen. (Fodor Péter általam ismert sajtónyilatkozatai már több mint egy éve utalnak az enyhe csökkenés tényére, Skaliczki Judit is a közelmúltban már így nyilatkozott, Ramháb Mária még nem. Miközben pl. a Katona József Megyei Könyvtár látogatási és kölcsönzési adatai legalábbis stagnálásról árulkodnak link )
3. Könyvtáros információmenedzserként. — Izgalmas, a nyugati könyvtárak nyolcvanas évekbeli trendjeit követő irány. Tartalma sajnos nincs kifejtve, így aligha fogja észrevenni az olvasó, hogy a könyvtárban könyvtáros vagy információmenedzser szolgálja-e ki. A ‘Mindennek utána lehet nézni (az interneten), (és a könyvtárakban pedig jellemzően van internet) enyhén sántító érv, hiszen az otthonokban arányaiban jobban van internet. A könyvtárosi internethasználati ismeretek szintjéről (mint potenciális segítői szakismeret) nem esik szó.
4. Központosított irányítás hatalmi motívumai tetten érhetők, amelyek az egyébként biztató irányok hatékonyságában bizonytalanítják el az olvasót / adófizetőt. Például, ha az egyébként hatékonyabb központosított beszerzés központosított igények mentén valósul meg, akkor ez azon túl, hogy paródiába fordulhat, drasztikusan ronthatja a hatékonyságot. Az OKM rendre ki is fejti az autoritás irányát: ‘a tárca támogatásának köszönhetően’, ‘szolgáltató könyvtárak jóvoltából’, ‘NKA által biztosított támogatásnak köszönhetően’. A szóhasználat az urambátyám-viszony melegágyára utal.
5. Átpozícionálási kísérlet: általánosabb, kiterjesztettebb könyvtári szolgáltatás. — Legyen; ráadásul van is rá kereslet. Azonban érdemes elmerengeni, hogy ez az irány nem az információszolgáltatás terén való drasztikus visszaszorulás (vö.: az internetes technológiák alkalmazásában való könyvtári elmaradás, illetve visszamaradt szolgáltatásmarketing-szemlélet) kompenzálása? Ha egyre kevesebbet keresnek a könyvtárban, akkor rendezzünk inkább kiállítást?
6. A használatlan könyvek és selejtezés tematikájának megjelenése általában is üdvözlendő! A lassan 15 éves ‘karcsú menedzsment’ koncepciója a könyvtárban is éreztetni kezdi hatását. Kiemelendő e téma erősödő kommunikálása is (nem csak az itteni cikkekben).
7. Horizontális kapcsolatok építése (egészségnevelés, Külügyminisztérium) szintén jó iránynak tűnik, ha a helyi szinten is sikerül a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatépítés. Teljesen igaz, hogy ‘csak elkötelezett könyvtáros vagy pedagógus kell’. Örömteli tehát e szemlélet megjelenése. Kár, hogy tizenöt évet kellett rá várni. S hogy melyek a ma sürgető lépések, melyek elmulasztása miatt tizenöt év múlva révedünk vissza?
8. Ilyen mai nyugati trend például a használói tudás bevonása (a könyvtárosin túl), alias könyvtár 2.0, az információtechnológia interaktív alkalmazásai, vagy éppen a CRM-alkalmazások.