Munkának, pletykának egy a bére — még. Avagy a teljesítményértékelés problémái a közszolgálatban

A köztisztviselői tv. 2002. jan. 1-jétől kötelezővé tette a köztisztviselők teljesítményértékelését. A jogszabály fogadtatása lelkesebb volt a versenyszférából érkező szakemberek részéről, akik már alkalmazták a teljesítményértékelés módszereit, mint a többi vezető és a köztisztviselők részéről. Nehezen értették meg, hogy a teljesítményértékelés nem statisztikai adatok egyszerű értékelését, vagy a köztisztviselők egymáshoz viszonyítását jelenti, hanem az egyén számára kitűzött követelmények teljesülésének értékelését. A szerző elemzi a teljesítményértékelés sikertényezőit, pl. a munkaköri leírások, a közigazgatási szerv kiemelt céljai eléggé specifikáltak legyenek, kerüljék a sematikus formákat, formalitást. Csak akkor lesz értelme lemondani a kényelmes munkavégzésről, a teljesítmény-visszatartásról, ha a jó munkát anyagi javakra, de legalább elismerésre lehet váltani. Konkrét kérdésként: biztos, hogy magasabb bér jut nekem, mint a nap nagy részét pletykálkodással, álcselekvésekkel letudó kollégának? Csak akkor lehet érdemi változás, ha az állam garantálja a köztisztviselők kimagasló teljesítményének anyagi elismerését, esetleg a jogszabály e célra kötelező forrás előírását írja elő a közigazgatási szervek számára. (Mellékletben találhatóak azok az űrlapok, amelyeket a XIII. kerületi polgármesteri hivatalban alkalmaznak.)